GameDay (2023.12.16.)

 Videójáték az ifjúságért

Korunk legnépszerűbb szórakoztatóipari terméke a videójáték. Naponta milliók indítják el gépeiken ezeket a digitális alkalmazásokat, alkotásokat, hogy kikapcsolódjanak és beleéljék magukat a virtuálisan teremtett világok eseményeibe. Nem csak nézők lehetünk benne, hanem főszereplők, az események alakítói is. Az élmény általában nagyon intenzív és addiktív. A videójátékok világa mára már annyira jelentős lett, hogy befektetők ezrei által támogatott termékké vált, a fejlesztési idő alatt kétszer több pénzből készül el egy játék, mint például egy látványos mozifilm. Programozók, mérnökök, grafikusok, szociológusok és pszichológusok hada dolgozik évekig azon, hogy a "gémert" a monitor előtt tartsák. A virtuális valóság egyik, ha nem a  legnagyobb hibája, mellékhatása, hogy a játékosokat fizikailag elszigeteli egymástól. Míg néhány éve még hasonló élményeket egymás közelségében szereztük mezőkön, bokrok alján, poros padlásokon, gyerekszobák világában fakardokkal és focilabdával, ma egymástól többszáz km-ről kapcsolóduk egymáshoz, hogy "találkozhassunk". Úgy játszhatunk közös szerveren - akár 256-an - együtt, hogy közben nem vagyunk egymással, nem halljuk, nem látjuk, nem érezzük egymást élőben. 

Pannonhalmán megpróbáljuk ezt máshogyan csinálni. Megpróbálunk úgy részt venni napjaink digitális felületein, hogy legyünk élőben egymásnak, örömünket más is hallja, kapott góljaink fájdalma megérkezik szomszédunkhoz, virtuális örömünket a valóság hálójára vetítjük, hogy tényleg közösségi szórakozás legyen a videójáték. Ha játszunk, helyet szorítunk egymásnak, sorban állunk, izgulunk, felugrunk, sóhajtunk,  felkiáltunk, bátorítjuk és megbántjuk egymást, mivel egymás mellett vagyunk, mindig a helyére kerülnek a dolgok. Közösségivé és valóságossá válhat az, ami virtuális. Máshogyan talán nincs is értelme játszani.

Fényképek