Március 15-i nemzeti ünnep (2024.03.14.)

 Megemlékezés a szabadságharcról

Idén formabontó módon, több helyszínen emlékeztünk meg a szabadságharcról, a forradalmat vállalókról, azokról, akik hittek az érdemi változásban és ezért kockára tették mindenüket, életüket, jövőjüket. Az ő áldozatuk talán nem volt hiábavaló, hiszen megtépázott kis hazánkban még mindig magyar nyelven, kokárdával a szívünk felett vallhatjuk, hogy egy nyelvi-kultúrális-földrajzi közösséghez tartozunk. Hálát adhatunk Istennek, hogy keresztényként, földi életutunk során otthonunknak érezhetjük Magyarországot, családban imádkozhatunk fiainkkal, viszonylagos jólétben élhetünk, tervezgethetünk a nekünk adatott lehetőségekkel. 

A stációkra bontott megemlékezést az Asztrik teremben kezdtük, ahol a verbunkos zenei műfaj hátterével ismerkedtünk meg, hangulatfokozó zenét és táncbemutatót is kaptunk. A Teleki teremben gróf Széchenyi István elképzeléseivel, terveivel, szívbemarkoló mondataival idéztük meg e forrongó korszakot, majd a Díszteremben egy rövid előadást hallgathattunk meg a nemzethalál dimenzióiról. A Tornacsarnok adott otthont a reformkor épületeit és hírességeit feldolgozó online-játéknak, majd a Rajzteremben kereshettünk alternatívákat a szabadságharc lehetséges kimeneteleivel kapcsolatban. Ki segített volna, kire nem számíthattunk? Mi lett volna, ha?

Bárhogy is lett volna, a múlt nem másítható. Megtörtént itthon is az, ami a szomszédos országokban, sőt, egész Európában: megvívtuk a magunk harcát, kinyilváníthattuk akaratunkat és felhevítette az akkori ifjúságot az igaz ügy. 

Köszönjük a 10.B műsorát!

Fényképek, videók